A karácsony hagyományai

Karácsony közeledtével kicsit visszatekintünk hagyományainkra, melyek részleteiben a mai napig a Karácsonyvárás és az ünnepek részei maradtak. Vajon tudjuk, mi került anno az ünnepi asztalra? Vagy esetleg alá? Mióta készül szaloncukor és miért volt a terített asztalon méz?

Karácsonyi ünnepi asztal

Mi kerül az asztalra?

Karácsonykor mindennek oka és módja volt, így a terített asztalnak is. Előkerült a piros csíkokkal szőtt abrosz, amit csak ekkor használtak. Ennek a terítőnek a későbbiekben még nagy szerepe volt, mert – ahogy a neve is jelzi – a vetőabroszból vetették az első gabona magvakat, bízva abban, hogy bő termést eredményez. A gabonaszemekből az asztalra is került néhány, amelyeket később a tyúkoknak adtak, hogy jobban tojjanak majd az év során.

Mi kerül az asztal alá?

Az asztal alá szalmát tettek, emlékezve a Kisjézusra, aki egy szegényes istállóban, szalmával bélelt jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá helyezték, hogy egészséges legyen, de egyes országrészeken a gyümölcsfák is kaptak ebből a szalmából. A fák köré kötözték, jó termést remélve. Fém baltát és vasláncot is készítettek az asztal alá, amit később az eresz alá helyeztek, abban bízva, hogy megvéd a villámlástól, a vihartól és a tűztől.

Diótörő, adventi gyertyák, dió, mandula

Mi kerül a tányérokba?

A karácsonyi terített asztalnak, a rajta felszolgált ételeknek egytől egyig jelentőségük volt. A feltálalt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. Az ételek közül azokat részesítették előnyben, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háznak. A bab, a borsó, a lencse, a mák és a dió nem maradhatott el, mint ahogy a fokhagyma és a méz sem. Ez előbbi az egészséget, utóbbi az élet édességét jelképezte. A karácsonyi almát egyenlő részekre vágták és szétosztották egymás között, a morzsákat összegyűjtötték és az állatoknak adták. Sok helyen az ünnepi asztalt nem szedték le, hogy az éjszaka betérő Kisjézus ne maradjon éhes.

Karácsonyfák papír mécses

Mi kerül a fára?

A karácsonyfa állítás csak a 19. század közepén alakult ki, főként a német nyelvű területeken. Hazánkba a Bécsben élő magyar arisztokrata, Brunswick Teréz hozta, 1823-ban. A mézeskalács a városi ünnepekkel került a házakba, és sok helyen a karácsonyfákra is akasztottak belőle. Sok ideig az ünnepi időszakra készített, papírboltokban kapható, színes karácsonyi szentképek kerültek a fára, de cseh üvegdíszek, piros almák, celofánba csomagolt diók is díszelegtek a fákon. Az 1890-es évek közepétől a Gundel cukrászat újdonsága is már a karácsonyfák éke lett: megjelentek a szaloncukrok, melyek még a háborús, nehézségektől terhelt időszakokban sem hiányozhattak a karácsonyfákról.

Hozzászólások

Ezt is kedvelheted..